1. |
Ködképek
02:37
|
|||
Elvarratlan szálak cérnái folytanak,
Hangszalagot kötik csomóra,
Halkan elmerül, pedig ordítanék,
Hogy haljanak meg az emberek
Föld alatt s felett
Testet körbeölelt fehér vászon
Húzódik végig a háton,
Hátra hajtott fejjel hagyom,
Hogy alakom végig járja,
Hátha bennem a hiba,
És kirajzolódik a körvonala
Száll a gyász a köd felett
Fekete tollal ékezett
Halálmadár száll az ágra
Onnan a vállra, csókot lehel a számra
Mennyek táncát járva,
Arcra ült simogatást halucinálva
A csend megőrít,
Halálba kerget,
Megalkuvás nélkül feszít keresztre,
Kezem összetéve, az égre nézve
Lábam ereit összeszorítja
Menni tovább, csak lassan halad
Egy imát elmorzsolok,
És az áll majd benne:
Ha a szeretet vírusából nem lesz járvány,
Mindenki megdögölhet!
|
||||
2. |
Felismerés/Beismerés
03:13
|
|||
Felismerés
A kés a hátamban játszott,
befelé vérzett,
kifele csak könny látszott.
Rég időkből étkezem,
szép lassan elfogyva,
felélve minden szépet.
Törött képkeret az emlékem,
halvány képét ejti ölembe bele,
dobom ki a belem.
Alvó húsomban álmodnak a csontok, egy szebb világot nem egy világi roncsot.
Egy álmatlan éjszaka alatt,
erdő fái nőttek ki újra.
Ágyban inhalálva illatod,
párnák közt a kínhalállal harcolok.
Elmúló ajkak köszönnek vissza,
száműzésre kárhozott lelkem az élet vízét issza.
Beismerés
Átharapott torkon, csorog hátra
az élet íze a számban,
keveredik a vér szagával.
Újjá születést szomjazva, kortyolok újra, de félre nyelve,
kínlódva le a garaton,
öklendezve fel szabadon.
Tudom egyszer sokat fogok használni, de rájöttem,
jobban tudok ártani.
Szemem s szám bevarrom, fülembe ólmot folyatok, hiába tudok jobban, ártani többé nem fogok.
|
||||
3. |
Folytonosság
04:05
|
|||
Volt már úgy hogy gondolatban belefelejtkezve a halk morajba, láb alól mossa ki a partot marosnak folyója.
Folytonosság írója, tintába mártott toll végtelen vonala, húzza csak húzza, fektetett nyolcasba, visszafordulva.Tovaszáll az álom, messze a vállon át nézve várom, ahogy csonkolt fél csókok cseppekben csorog az állon.
Üres csónakon maradva, folyással szemben haladva, befelé tekintő ablakon, láthatatlan maradok.
Összegyűrt kukába dobott szó, tiszta lélek kiakasztva lóg, szárad a hozzá vágott szavaktól, annak súlyától
Lefelé húzza, földig ér a kinyúlt ujja, mutató újjal húzott ravasznak ravatala, el nem sült lőszer, könyörgő hangon mondja : Próbáld meg újra!
|
Streaming and Download help
If you like Kimondhatatlan, you may also like:
Bandcamp Daily your guide to the world of Bandcamp